Badacsonytördemic területe már a bronzkorban és római korban is lakott volt. Az innen előkerült régészeti leletek a keszthelyi Balaton múzeumban találhatók. Első okleveles említése 1297-ből való, Terra Turdemiz néven. A középkorban egytelkes nemesek lakták, erre utalt korábbi neve, a Nemestördemic is. A török időszak alatt teljesen elpusztult 1574-től az összeírók szerint teljesen elpusztított és elhagyott helyként szerepel. Egészen 1696-ig meg sem említik a települést, ekkor 17 nemes portáját jegyzik fel.

Csak 1750-es évektől kezdik írásos anyagok újra említeni. 1764-ben a nemestóti nemes Szabó család birtokolja. 1784-ben a II. József császár-féle térkép szerint a Cságoly malom már áll. 1836-ban gróf Eszterházy család uralja Tördemicet. Eredetileg Zala megyéhez tartozott. Nemesi falu jellege 1848-ban szűnt meg. 1890-ben kezdődik meg a hatalmas méretű filoxera járvány, amely nagy pusztítást okoz 1891-ben és 1896-ban pusztító jégeső veri el a termést . A 20. század, ami ekkor áldásnak tűnik később katasztrófaként jelentkezik a hegy életében. Új virágkora az 1908-ban Budapest - Tapolca vasútvonal megépülésével kezdődik. A település igazi fejlődése az 1920-as években indul, amikor Debrecenyi Gyula volt a plébános, ekkor alakul ki a mai főutca, a környékben elsőként bazalt kővel kirakva, megépül a nagyiskola, lecsapolják az Eger patak vizét, megalakul a Lábdi Főrdő Egyesület és a Hitel és Hangya Szövetkezet. A hálás utókor utcát nevezett el róla. 1941-ben épült meg az első kultúrotthona. 1950-ben neve Nemestördemicről Badacsonytördemicre változott. Erre az időszakra esik önállóságának elvesztése a szomszédos Badacsonytomajhoz csatolják, ez az állapot egészen rendszerváltásig fennállt, sokat késleltetve a település fejlődését. A település a badacsonyi borvidék része. Lakói a szőlőtermesztés és bortermelés mellett főként idegenforgalomból élnek.