Tájesztétikai, természetvédelmi jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy 1954-ben a bányaművelést leállították, és tájvédelmi körzetté nyilvánították. A Badacsony-hegy többszöri vulkáni kitörés eredményeként alakult ki. A feltörő bazaltláva rátelepült az akkori felszínt borító pannon üledékekre, ezzel megvédte azokat a következő évmilliók pusztító hatásaitól, tanúsítják az akkori állapotot. Így alakultak ki a Tapolcai-medence síkjából kiemelkedő világszép bazaltkúpok. Tanúhegyeknek hívják őket.   

A Badacsony bazaltja nagyrészt függőleges és vízszintes elválású oszlopokban hűlt ki, így alakultak ki a hegy peremén látható gyönyörű bazaltoszlopok, a "kőzsákok", s köztük is az egyik legszebb, a Kőkapu. A bazaltoszlopok lábánál a kőzetek omlásából, aprózódásából származó kőgörgeteg, un. "kőfolyás" araszol a Balaton felé. A hegy klasszikus alakja ellipszis formátumú, távolról elnyújtott koporsóalakot formál, tetején változatos fafajú erdővel. Az erdő és a bazaltöv határától, szinte a Balaton vonaláig, a Badacsony szoknyáján, büszkeségeink, a badacsonyi szőlők sorakoznak. A sziklaszirteken tavasszal messziről láthatóan aranyszerűen virít a sziklai ternye, felette a fokozottan védett hollók költenek. Az erdőkben, sziklagyepeken nyílik a változó nőszirom, a mediterrán eredetű pirítógyökér, a kora tavasszal helyenként kék szőnyeget alkotó májvirág. Állatvilága is egyedi. A változatos ökológiai feltételeknek megfelelően a Tapolcai-medence bazaltvulkánjai közt itt alakultak ki a legjellemzőbb fészkelőközösségek. Ritkább fajai: holló, vörös vércse, gyurgyalag, kövi rigó... Az ember évszázados jelenléte befolyásolta Badacsony képét. A kiirtott hegylábi erdők helyére pompás szőlőket telepített. A hegyen levő épületek alapvetően a szőlőfeldolgozást szolgálták, szolgálják; gyönyörű ékkövei e tájnak.